Molnár Zsolt gyermekkori barátom, etnoökölógus Gyimesről szóló könyvét olvasva („Ahogy gondozza,úgy veszi hasznát”) úgy éreztem, el kell mennem megnézni ezt a csodás értékeket rejtő vidéket, ahol az emberek még együtt élnek-lélegeznek az őket körülvevő tájjal, természettel, lencsevégre szerettem volna kapni az ottani flórát, beszélgetni akartam az ott élő tiszta lelkű, nagytudású gyimesi-magyar emberekkel, magamba szívni a közép-európai „civilizált” népek által már elfelejtett szép hagyományokat, melyek megtartó ereje közismert. Nem autóval mentem, hanem hátizsákkal a nyakamban vonatoztam Csíkszeredáig majd 17 órát és soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor napfelkeltekor kinéztem a vonatablakon és úgy éreztem, hogy megnyíltak előttem a Mennyország kapui…
Páratlan természeti szépséggel és mesterkéletlen, szépbeszédű, vendégszerető magyar emberekkel találkoztam, hallgattam éneküket, bölcs és egyben humorral telt történeteiket természetről, világról, Istenről.
Szeretnék ide visszamenni és az elkezdett, kicsit még botorkáló fotózásomat folytatni, hogy meg tudjam mutatni mindenkinek, van Európában egy hely, ahol magyar emberek élnek, kiktől lehet, sőt,érdemes tanulni értékrendet, egyszerű életet, hazaszeretetet. Hadd idézzek Győrffy István híres néprajztudóstól az itteni emberekről, kultúráról Molnár Zsolt könyvéből:

„A hagyományos népi műveltség kerek egész – a falusi élet minden vonatkozására kiterjedő
művelődés. Nem 8-10 tantárgya van, mint az iskolának, hanem száz és száz… A parasztember a
legapróbb részletekig ismeri háziállatait, a talajnemeket, az időjárást, tud szerszámot csinálni, házat
építeni, halászni, vadászni, háziállatot tenyészteni, földet művelni, embert, állatot gyógyítani.
Ismeri a füveket, fákat ,madarakat, bogarakat és azok természetét, hasznát, kárát.A nap állásából, a
csillagok járásából megmondja az időt. Tud mesélni, dalolni, táncolni, játszani, fonni, szőni, varrni,
főzni, stb. Gyimesben ezt röviden eképpen fogalmazzák meg: Sok csínja-bínja van ennek a falusi,
paraszti életnek es.” (VK)

Győrffi István

Fogadjátok szeretettel első, tapogatózó fotóimat.