Meglátni és megláttatni
Kedves Barátaim!
A fotózás szeretetét Édesapám tette bölcsőmbe, aki járván a nagyvilágot mindig albumokat megtöltő fényképgyűjteménnyel tért haza, így a család is végigjárhatta virtuálisan Kínát, Koreát, az akkori Szovjetuniót és a Világ sok más országát. A család apraja-nagyja is lencséje elé került és a gyermekkorunkat megörökítő albumokat ma nem tudom meghatottság nélkül átlapozni. Ő még maga hívta elő a képeit, szerencsére erre ma már nincs szükség. Miután napi nordic walking túráim alkalmával egyre többször rácsodálkoztam az erdő-mező kis virágaira és az évek múlásával szerettem volna megörökíteni mindezt, eldöntöttem: én is fotózni fogok. A természetben!
Először telefonnal próbálkoztam és nagyon büszke voltam az eredményre. Titkon éreztem azonban,hogy fejlődnöm, tanulnom kellene és mikor nagy rábeszélésre sem indított nekem telefon-fotós tanfolyamot Imre Tamás, rászántam magam egy profi természetfotós tanfolyam elvégzésére, ahol nagy tudású fotóművészektől tanulhattam igazi fényképezőgéppel!
Hadd említsem itt meg Szekeres Jánost, Krivánszky Árpádot, Suhajda Lászlót és természetesen Imre Tamást és Anikót, akik türelemmel, szeretettel adták át azt a tudást, ami egy természetfotósnak kell az induláshoz.
Köszönet nekik!
A fotózásban én a makrofotográfia mellett tettem le a voksot és célom, hogy a legapróbb kis virágot is teljes pompájában, szépségében mutassam meg barátaimnak és azoknak, akik ebben örömüket lelik.
Mindenkinek tudom ajánlani hogy erdőn-mezőn kirándulva hajoljon le s csodálkozzon rá Isten e csodás kis teremtményeire, melyek tökéletességét látva mindig Diderot mondása jut eszembe:
„Egy pillangó szárnya, vagy egy szúnyog szeme elegendő ahhoz,
Diderot
hogy mindazokat megzavarja, akik kételkednek Isten létezésében”.
Örömmel és szeretettel ajánlom most Nektek kedves kis virágaimat!